Nem értem mi ez a nagy
Kerényi Imre ellenesség. A ‘90-es évek elején irodalom faktosként minden csütörtökön színházba jártunk. Egyik alkalommal, amikor a Madáchban voltunk odajött hozzánk, hogy nagyon sajnálja, de TV forgatás miatt a helyeink foglaltak, ezért elnézésünket kérve fáradjunk fel a páholyba. Egy hónapig ezt meséltük büszkén mindenkinek.
Most meg mindenki a fogást keresi rajta, pedig sokkal egyszerűbb lett volna neki lelövetni minket. Nekem Imi bácsi már csak így marad meg, az áldott jó szívével.
